Bellary Bond

7. fejezet: Új pasi, Párizs, hűha.

 

Párizs hihetetlenül szép város. Nem is értem miért nem jártam még soha itt. Mivel pár nap szabit kaptunk, amég teljesen felépülnek a srácok, bejárjuk Párizst. Először a Szajna partjára mentünk sétálni, és onnan indultunk sétahajókázni. 

Stacy egész úton a széken gubbasztott és remegett, mivel fél a hajókon. A fiúk úgy fotózkodtak, hogy félig kilógtak a korláton. Később mi is beszálltunk, és vagy 30 képet csináltunk, amik olyanok, mintha épp kiesnénk a hajóból. Csak Stacy gubbasztott a széken. De nem sokáig, mert Jake felemelte, és a koráthoz vitte. 

-Ááááá! Hagyjál!-kiabálta Stacy

-Ne féélj! Nem süllyedünk el!-mondta nyugtató hangon Jake

Stacy csukott szemmel állt, és erősen szorította a korlátot.

-Ne aggódj, nem lesz baj!-nyugatgattuk

Ő pedig elengedte a korlátot, és lassan kinyitotta a szemét. Utána már le se tudta venni a szemét a vízről.

-Ez csodaszép!-mondta megkönnyebbülten.-Ez tényleg tök jó! 

Vele is csináltunk pát fotót. A hajónk kikötött az Eiffel torony alatt, de mivel nagy tömeg volt, inkább a Louvre-höz mentünk először. 2 emeletes metróval. Tök jó volt! 

A Louvre-ben megnéztük Mona Lisát. A 2 fiú, és Stacy a festmény körül járkáltak, miözben szúrósan néztek a FESTMÉNY szemébe.

-Őő, mit csináltok?-Kérdezt Bella

-Nem veszitek észre hogy, követ a szemével?-kérdezte Spencer

-De, de persze!-válaszoltam nevetve.

-Tudjátok Leonardo Da Vinci egy különleges techikát alkalmazott a festésénél, amivel olyan hatást kelt mintha mindig az ember szemébe nézne.-fordult hozzánk a teremőr

-Köszönjük, igazán csodálatos kép!-mondta Jake

-Nincsmit.-válaszolt mosolyogva és elment.

A Louvre előtti utcán egy plakátot láttam. 

-One Direction koncert Párizsban!-mondtam 

-Mii??? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-kiabált Stacy

-Menjünk el! Muszály elmennünk!-monduk egyszerre Bellával

-Őőő, há...hát persze.-mondák kicsit zavartan a fiúk, ugyanis vihogva ugráltunk az utca közepén

-Mikor lesz?

-Őőő, igen...itt van...ma, fél 6-tól-olvastam

-Szuper! Akkor mindenképpen elmegyünk. Még odaérünk simán, csak akkor induljunk el most.

El se hiszem! One Direction koncertre megyek, az Eiffel torony alá!

Mikor odaértünk, már hatalmas tömeg volt. Ez érthető. Nagy nehezen sikerült befurakodnunk a tömegbe. Egy olyan 5 perc elteltével, elindult a Best Song Ever zenéje, és a fiúk kiléptek a színpadra. Először Csak Harry, aztán Zayn, végül Louis,Liam és Niall is színpadra léptek. Hatalmas taps és sikítozás fogadta őket. 

-Sziasztok!-kiabálta Zayn

-Remélem élvezitek a koncertet!-kiabálta Louis

-Nagyon szép város Párizs! Igazam van?-kérdezte Niall

A tömegből hatalmas kiáltozások hallatszottak: Yes, igen, ui!

-A követező szám a

Live While We're Young!

Azután még a Kiss Me következett, majd egy szünet.

A szünetben atán elég furcsa dolog történt. Beültünk egy büfébe, én pedig elmentem megkeresni a mosdót. Bementem egy kis bódészerű mögé, ahol már nem voltak emberek. Továbbmentem a bódésor mögött amég elértem a legutolsóhoz. Láttam, hogy itt nincs wc, ezért visszafurdultam, de amikor meg akartam fordulni, beleütköztem valakibe. 

-Jajj, bocsi-mondtam és ránéztem.-Úristen-mondtam magamban

Ugyanis az a valaki akibe beleütköztem, Zayn Malik volt.

-Bocsi, én mentem neked, jólvagy?-kérdezte

-Persze.-mondtam még mindig elvarázsolva az ámulattól

-Zayn vagyok.-mondta mosolyogva     

-Tudom-válaszoltam mosolyogva-én meg Katy. 

-Őőő...és keresel valamit?-kérdezte mosolyogva

-Csak a mosdót. 

-Csak vicceltem, nyugi. Egyébként itt nincs, csak elég undorító. De ott van egy a színpad mögött. Nyugodtan menj oda.

-Köszi, de nincs backstage belépőm.

-Nem baj, majd beviszlek.

Elindultunk a színpad mögé. Egy nagydarab fickó megállított.

-Velem van-mondta Zayn-És ott van, nekem mennem kell, de a koncert után nincs kedved beülni valahova?-kérdezte

-Sajnos nem lehet, mert vissza kell mennem a barátaimhoz. 

-Kár. De milyen messze laktok? 

-A Fraser Suites Harmonie Paris La Défense hotelben.

-Hű, jó hosszú neve van!-Mondta nevetve-Hát, örülök, hogy megismerhettelek.

-Én is!

-De kezdődik a koncert mennem kell! Szia!

Intettem neki.

Ó anyám! Zayn Malik randira akart hívni!

 

 

6. fejezet: Pár nap szabi

 

 

 

 

Már vagy egy órája ülünk a kórházi váróban. A helyzet teljesen értelmetlen. Mi a célja ezzel Dr. Z.-nek? Miért ezeket a helyekt robbantja fel? Miért nem a szigeteket? Mostmár inkább csak várni kéne. Megbeszéltük, hogy amég új infót nem kapunk a központttól, nem csinálunk semmit. Mert ebben az egy órában, azt vártuk, mi lesz Belláékkal. Még mindig nem ébredtek föl. Az orvos szerint ez normális, ha ilyen erős ütés éri az ember fejét, de maximum 2 óra elteltével újra magukhoz térnek. Szóval a központ emiatt 2 másik ügynököt küldött Dr. Z. nyomába, amég a többiek felépülnek. Szóval most lesz egy kis szabadidőnk. Nem sokkal később kinyíl az ajtó és belépett egy nővér. Felálltunk, mire ő mosolygva mondta, hogy bemehetünk felébredtek! Berohantunk a terembe ahol már ott ült Bella és Spencer. Mikor beléptünk ezt kérdezték:

-Mi történt?

Miután megnyugtattuk őket elmeséltük mi történt.

-Ez komoly? Tök izgi!-pattant fel Bella

-Ülj le ülj le!-ültettük vissza

-Bellary Bond visszatért!-kiabálta 

Bellary Bond az álneve amit akkor használ a küldetés közepében vagyunk. Bella egy nagyon bátor lány, nem fél semmitől, és minden őrültségben benne van. Ahogyan ebben a kalandban is. De mikor meghallotta hogy pár nap szabit kaptunk, lelombozódott, de hamar felderült, mert elmonduk mit fogunk csinálni:

-Megnézzük a Louvre-t, utazunk a 2 emeletes metrón, eltévedünk a vonattal, az Eiffel-torony alatt piknikezünk sétahajókázunk!-mondta Jake

-Jól hangzik!-válaszolt Spencer-De mi az hogy eltévedünk?

-Hát, a francia vasút elég zűrös, simán eltévedhetünk, velem volt olyan, hogy suliba indultam, de visszafelé mentem a vonattal, és kikötöttem Marseilleben.

-Az izgi lehetett!-mondta Stacy-De hogy jutottál vissza?

-Taxival.

-Taxival?

-Ahha!

A srácokat hazaengedték, úgyhogy elmentünk a hotelbe. Mielőtt bementünk a lakásunkba, Jake megálított.

-Mindjárt megyünk!-szólt a többieknek

Miután becsukódott az ajtó Jake egy rózsát vett elő a kabátjából és átnyújtotta:

-Van kedved holnap este elmenni valahova?

-Egy randira?-kérdeztem mosolyogva

-Olyasmi.-mosolygott

-Jól hangzik!

-Akkor mondjuk egy vacsora? 

-Persze az jó lesz! Mondjuk 8-kor találkozunk itt.

-Oké!

Szuper!-mosolygott és kinyitotta az ajtót.

Bementünk. A rózsát letettem az asztalra. Bementünk mi is a többiekhez, beszélgettünk, zenét hallgattunk. De engem más foglakoztatott: Jake randizni hívott! Ez óriási!

 

5. fejezet: A Robbanás

 

Az úton egyfolytában beszélgettünk, meséltük a vicces történetenket, és elmeséltük mit csináltunk azalatt a 2 év alatt.

-Hát igen...-mondta Shelly amikor befejeztük a történetet Dr. Z.-ről- Azért is jöttem, hogy elmondjak róla valamit. Pontos dolgokat nem tudok, csak azt, hogy tervez valamit egy raktárral, ami it van a közelben.

-Az amit éppen felújítanak?-kérdeztem

-Nem, nem az. Ez egy új raktár, de azt nem tudom mit tervez, csak ennyit hallottam!

-Kitől?-kérdezte Spencer

-Hát...az egyik ügynök hallgatta ki, és megkért, hogy adjam át nektek az infót!

-Remek, köszi!-mondtam-Megnézzük a romot, aztán megyünk a raktárba! Tudod hol van?

-Igen a címet tudom!

-Jó! De valamilyen álruha kéne neked is!

-Mondjuk lehet hogy inkább csak a kocsiban elbújok, csak hátráltatnálak titeket.

-Hát jó! Ahogy akarod! Akkor te leszel az őrszem.

Odaértünk a gyárhoz. De rövidesen vissza is indultunk a kocsihoz, mert nem találtunk semmit, mert a ládákat elvitték.

Elmentünk tehát a raktárhoz. Shelly és Stacy kint maradtak őrködni.

-12:20-mondta Stacy

-Nálam is!-mondtuk. Tehát az órákat egyeztettük.

Bent félhomály volt. A polcokon autóalkatrészek voltak. Ahogy egyre beljeb haladtunk, egyre sötétebb lett, de vaksötét még a legvégén se volt. Elkezdtünk keresgélni. Én éppen egy polcot néztem át amikor hirtelen a szobában lévő összes tárgy a fal felé repült hatalmas sebességgel, velük együtt én is. A falhoz csapódtam, és egy polc darabja rám. Robbanás. Mikor magamhoz tértem megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy nem fáj semmim. Mondjuk egy polc ráesett a lábamra, de a mellettem lévő 2 polcdarab megállította, mielőtt még megütötte volta a lábam. Ránéztem az órára:

12:30. Tehát csak 5 percet voltam ájult. Megpróbáltam felállni, de nem sikerült, mert a polc ami rám esett,bár, alig ért a lábamhoz, nem bírtam kiszállni alóla  Próbáltam kiszedni, de nem ment. Beszorult. Így hát elkezdtem kiabálni. 

-Hé! Mindenki jól van?

Semmi válasz. Kis idő múlva meghallottam Shelly hangját:

-Hahó! Hol vagytok? 

-Shelly! Itt vagyok!

-Jól vagy?

-Igen, csak beszorult a lábam!-kiabáltam

-Oké máris megyek! 

Fél perc múlva megláttam Shellyt és Stacy amint az alkatrészeket pakolva indulnak felém. Amikor szabd volt az út odafutottak és lehajoltak hozzám.

-Minden renben?-kérdzte

-Igen én jól vagyok, és ti?

-Mi is! Várj, leszedjük ezt rólad!

Megpróbáltuk felemelni, de sajnos sikertelenül. Eszembe jutott a lézer gyűrűm. 

-Álljatok hátrébb!-kértem és kettévágtam a polcot. Felálltam.

Elindultunk megkeresni a többieket. Kiabáltunk nekik. Jake válaszolt. Rögtön odarohantunk hozzá, és őz is kiszabadítottuk az alkatrészek alól.  De a többieket nem találtuk sehol. Pár perc múlva viszont mindekttőjükre rátaláltunk. Elájultak. Kivittük őket a kocsihoz, és elmentünk velük a kórházba.

4. fejezet: Régi Barát 

Másnap reggel Bella hangjára ébredtem.

-Ébren vagy?-suttogta

-Mostmár igen.-válaszoltam álmosan-Mi az?

-Mutatok valamit!-folytatta már normális hangerővel

Odaültünk az asztalhoz a laptop elé. A monitoron egy épület romjairól készült kép volt.

-Ez nagyon ismerős nekem, mi ez ez?-kérdeztem

-Ez a tegnapi gyárépület, amit valószínüleg felrobbantottak.-válaszolta Bella

-De az hogy lehet?

-A távirányítóval, ami kiesett a zsebedből motorozás közben.

-Ezt honnan veszed?

-Nézd meg ezt!-mondta és visszatekerte a felvételt.-Ezek a minikamerám felvételei, amit még az indulás előtt raktam ki egy oszlopra.-mutatta a videót

A videón egy öltönyös férfi látható, aki az út széléről felvesz valami fekete kis tárgyat, nézegeti, majd előveszi a telefonját, beszél rajta valakivel, aztán kimegy a képből. kb 1 perc múlva az épületnek először a második, aztán az első emelete, és végül a földszint is felrobban. Aztán újabb egy perc múlva, egy fekete kocsi jelenik meg, abból az irányból ahova az öltönyös ment, és elhajt.

-Akkor az amit találtam...az...a robbanószer aktiválója?-kérdeztem-még szerencse, hogy nem tudtuk megnyomni a gombot!

-Miért nem?-kérdezte Stacy aki akkor ébredt föl

-Mert te odarohantál, hogy észrevettek!-válaszoltam-Ha te nem lennél Stacy, felrobbantunk volna! 

-Á semmiség!

-De tényleg, hogy lepleződtetek le?-kérdzetem

-Hát az úgy volt,-kezdte Bella-hogy fölmentünk a tetőre, Stacy és én. Fönt megláttunk egy helikoptert, és öt öltönyös embert. Beszélgettek valami új bevásárlóközpontról. Be akartunk nézni a helikopterbe, ezért közelebb mentünk, de persze megkerültük őket. Be is ültünk a gépbe, de meghallottak. Kiszálltunk a gépből, és futni kezdtünk. Egy füstszórót eléjük dobtunk, így sikerült lelassítani őket. Stacy utánatok ment én meg Jake után. Utána már tudjátok mi történt.

-És a robbantás mikor történt?-kérdzetem

-16:28-válaszolta Bella

-És mi mikor mentünk el onnan?

-11:49-kor.

-Oké, hát nem árt jobban figyelni ez tény!-mondtam

Mindketten szúrósan néztek rám.

-Jó bocsánat, jobban kellett volna figyelnem a távirányítóra! De mentségemre szóljon, hogy titeket vett észre, és miattatok kellett úgy sietni, hogy még a távirányítót se tudtam eltenni!

-Oké, igazad van mi is sajnáljuk!-mondták, majd mindhárman nevetni kezdtünk.

-Nem megyünk reggelizni?-kérdezte Stacy

-De, jó, hogy mondod!-mondta Bella-menjünk!

Le is mentünk az étterembe a svédasztalos reggelihez. A teremben egy csomóan a laptopjukat nézegették, vagy épp az új kémkütyüket mutogatták egymásnak, ugyanis ez a kémek szállodája. A tekintetünkel a fiúkat kerestük, de nem láttuk őket. Elmentünk reggelit szedni. Én épp az omlettet vettem ki egy nagy serpenyőből amikor Jake állt mellém.

-Jó reggelt!-köszönt

-Szia!-mondtam-Most jöttetek?

-Aha.-válaszolt és ő is kiszedett egy omlettet-de látom ti is!-mosolygott

-Így van! Szereted az áfonyás croissant?

-Persze! Az a kedvencem! Láttál itt?

-Igen, gyere!-mondtam és elmentünk az omletes hellyel szembe lévő croissantokhoz.-Itt van!

Mindketten kiszedtünk egyet, aztán elmentem narancsléért, ő meg kávéért.         Az asztalnár már csak ránk vártak. Mikor leültünk, elmeséltük a fiúknak is, hogy mit beszéltünk. Elhatároztunk, hogy visszamegyünk, és kicsit megvizsgáljuk a helyet. Viszont ezt már csak álruhában tehettük. Bella és én lettünk a rendőrök, a fiúk az építészek, Stacy pedig az őrszem.

Reggeli után felmentünk a szobánkba és álruhába öltöztünk. Betettem a pisztolyomat is. Mi az ügynökségen nem használunk igazi pisztolyt, csak altatólövedékeset. Azonnal altat, de úgy néz ki mint az igazi. Stacy fehér blúzt és fekete blézert , és fekete nadrágot vett föl, és konyba tűzte a haját. Bella és én hagyományos rendőregyenruhában voltunk. Jake egy munkásnadrágban, kopott pulcsiban, rajta láthatósági mellényben, és egy narancssárga sisakban volt. Spencer ugyanúgy nézett ki. Együtt mentünk le a hotel elé, ahol egy lány ült a padon, de akkor még nem is figyeltem rá. Már várt ránk a parkolóban egy vadiúj kocsi, ami még az előzőnél is jobb, ami még mindig a kávézónál parkol.

Már ültem volna be a kocsiba, amikor a hátam mögül megszólalt egy ismerős hang:

-Katy? Tényleg te vagy az?

Hátra fordultam és Shellyt láttam magam előtt. Egymás nyakába borultunk. 

-Shelly (Séli, mint a Jessieben a Disney csatornán) de örülök, hog látlak! Hogy kerülsz ide?-kérdeztem könnyes szemmel

-Hát a nagybátyámal Párizsba utaztunk, és átszálltunk Londonban. Gondoltam benézek hozzátok, mert 5 óra volt még az indulásig, de nem voltál otthon. Anyukád viszont megbízott bennem, és elmondta, hogy hol vagy és mit csinálsz. Remélem nem baj!-válaszolta szintén könnyes szemmel

-Dehogy baj, sőt örülök! Ó és bemutatlak a barátaimnak! Srácok, ő itt Shelly, az Ausztrál legjobb barátnőm. Amikor 10 éves koromban kiköltöztünk Ausztráliába ő lett a legjobb barátom. De aztán 15 éves koromban visszaköltöztünk Londonba, és azóta nem láttam. Ők pedig a barátam: Jake, Bella, Spencer és Stacy.

-Nagyon örülök!-mondta Shelly

-Én is!-mondták a többiek

-Elmegyünk egy gyárépület romjaihoz!.mondta Bella-Velünk jössz?

-Jól hangzik!-nevetett-Persze!

 

3. fejezet: Spencer és Jake

Azután, hogy feltápászkodtam a földről, biztositottuk Stacyt, hogy a kocsiban nem bűnöző ült. De ennek ellenére egész úton a kocsi hátuljábúl figyelte, hogy követnek-e. A kocsival hamar odaértünk. Szuper volt az a kocsi!

A kávézó előtt kiszálltunk a kocsiból, mert ott találkoztunk Spencerrel. Sofőrünk nem volt, igy Bella vezetett. Ahogy meglátta Spencert, odafutott hozzá és megölelték egymást. Én is ezt tettem. Mikor Stacyt bemutattuk Spencernek, megláttam az asztalnál egy fiút. Spencer odakisért az asztalhoz és bemutatta őt.

-Ő itt a bátyám Jake!-mondta-és ő itt a társam Katy.

Én a szemébe néztem, és lefagytam. 2 gyönyörű barna szem nézett vissza rám. Elolvadtam. Egy pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe, amikor Stacy megszólalt:

-Nem akarunk leülni?

Kizökkentem a varázsból, és helyeselni kezdtem. Én ittam egy epres banános kókuszos turmixot, Bella egy kávét, a fiúk forró csokit, Stacy pedig kakakót. Beszélgettünk vagy fél órát, amikor Jake azt mondta:

-Tudjátok, én szivesen veletek tartanék a küldetésen.

-Hogy-hogy? De hát te nem is vagy kém!-mondta Spencer

-Tudom, de szoktam gyúrni, és régen atlétikáztam is!

-2 hónapig atlékiáztál!

-Annyi elég, legalább megfigyelő lehetnék!

-Én örülnék neki!-mondtam, és amikor rám mosolygott megint elolvadtam. Még szerencse, hogy Bella oldalba bökött, igy hirtelen feleszméltem. A többiek is helyeseltek az ötletre, igy már 5-en vagyunk.

Az italok után megéheztünk, és bementünk a közeli tacoshoz. Mikor mindenki rendelt leültünk az asztalokhoz, és vártunk. Már vagy 20 perc eltelt. Odamentünk szólni a pulthoz, hogy mikor hozzák a tacokat, de nem volt ott senki. Be is kiabáltunk, de semmi. Bementünk a konyhába, aminek a belsejében megláttunk 2 embert. Az egyikük a tacos fiú, a másikuk egy öltönyös pasas. 

-Átkutattátok a szigetet?-kérdezte az öltönyös

-Persze! És senki sincs a szigeten! Teljesen lakatlan!

-Biztos ez?-kérdezte a tacos

-Biztos! Ne izgulj apa! A robbanáskor nem lesz ott senki!

De akkor Stacy véletlenül meglökött egy polcot, és a két ember elindult a hang irányába, vagyis felénk. De Stacy amit elrontott, meg is oldotta, mert hirtelen (ahogy szokta) megint kilőtte a karkötőjét a plafonra, és egy intéssel jelzett nekünk, igy mi is ezt tettük. De Jakenek nem volt ilyen karkötője, és mivel én álltam előtte, belémkapaszkodott, és ketten fölemelkedtünk a plafonra, ahol aktiváltuk a ruháinkon lévő tapadókorongokat. Miután a két ember körülnézett, elmentek. Mi a hátsó ajtón kislisszoltunk. Az épület mögül látni lehetett, ahogy az öltönyös férfi beül egy fekete kocsiba és elhajt.

-Ez az a kocsi!-súgta Stacy-Ez az amit reggel láttam!

Nem volt kocsink, mert még mindig a kávézó előtt parkolt. Előszedtük a tic-tac dobozokat, megnyomtuk a gombot és felpattantam a motorra. Stacy mögém ült. A fiúk egy motorra Bella pedig egyedül indult. Rövidesen utolértük a kocsit. Mindig egy másik autó mögött mentünk, nehogy észrevegyen.

A kocsi egyszercsak behajtott egy szűk mellékutcába. A fiúk mentek elől, de ahelyett, hogy tovább követték volna, befordultak a másik irányba. A motor rádióján megszólalt Jake, hogy kövessük őket. Nagyon ellenünkre volt, de megbiztam benne, és utánamentem. Bella is velünk tartott. Pár perc múlva egy nagy gyárépület elé érkeztünk, ahol már ott állt az autó. Leszálltunk a motorokrók, és megkérdeztem Jaket:

-Na de, honnan tudtad, hogy ide fog jönni?

-Azt nem tudtam, én itt én élek Párizsban, ezért nagyon jól ismerem, főleg ezt a részét. És tudtam, hogy az utca ahol lefordult hova érkezik, és az egy nagyon hosszú utca, és van egy rövidebb út is. Na mi ott mentünk.  Aztán Spencer meglátta a kocsit befordulni, és ott már utánamentünk. Igy érkeztünk meg ide.-válaszolta

-Ügyes vagy!-mondta Stacy

-Ez tényleg nagyon remek, de be kéne mennünk.-szólt közbe Bella

Igaza volt, úgyhogy bementüntünk. Szétváltunk. Én egy olyan terembe mentem amiben rengeteg volt a doboz. Miután láttam, hogy nincs bent senki kinyitottam az első dobozt. Egy rakás deszka volt benne. A következőben tégla. Még egy rakás építkezéshez szükséges dolgokkal telerakott dobozt találtam, mikor végre ráakadtam egy olyanra ami zárva volt. Nem tudtam sehogyse kinyitni, ezért a robbanós rágó mellett döntöttem. Elrágtam egy darbot, és rádobtam a dobozra, beugrottam egy másik mögé, pont mire a rágó felrobbant. De abban is csak festék volt. A robbanás miatt kiborultak. Az egyik tócsában viszont egy távirányitó féleséget vetem észre. Fölvettem, és elindultam megkeresni a többieket. Rövidesen megtaláltam Spencert az emeleten. Az épület egyik felén fal helyett 3 gerenda állt. A gyár másik oldalán egy nagy üres tér volt, rajta egy daruval, és még néhány géppel. Szóval, ez egy régi gyárépület amit most újitanak fel. Már épp próbáltuk volna ki a távirányitót amikor Stacy hangját hallottuk meg a lépcsőről:

-Gyertek gyorsan, észrevettek!

Elkezdtünk rohanni lefelé. Mikor kiértünk már mindenki a motorokon ült. Mi is felpattantunk és elszáguldottunk onnan. Már azt hittük minden rendeben, de akkor feltűnt, hogy 2 fekete kocsi jön utánunk. Hirtelen ötlettől vezérelve Bellával lekanyarodtunk a fiúk mellől.

-Megállitom őket!-kiabálta Stacy, és hirtelen leugrott a motorról. Amint észrevettem, megálltam gyorsan és hátranéztem, de őt már sehol se láttam. Viszont az egyik kocsi még mindig mögöttem volt, és kénytelen voltam továbbmenni. 1 perc múlva beértem Bellát. Hátranéztem, de már nem volt ott a kocsi. Mindketten megálltunk.

-Stacy eltűnt!-kiabáltan bepánikolva

-Mi? Mi történt?!-üvöltötte Bella

-Leugrott a motorról, azzal, hogy ő majd megállitja a kocsikat!

-Úgy tűnik sikerült is neki!-mondta Bella valamivel nyugodtabban

-próbáltam megállitani, de már nem láttam sehol!-mondtam én, még mindig pánikhangon

-Nyugi, nyugi, nem lesz baja! Talpraesett kislány, és megállitotta a kocsit!

-De hogy talál haza?!

-Azt nem tudom, de megoldja!

-Honnan veszed?

-Eddig minden bajból ő húzott ki minket és...

De mielőtt még folytathatta volna csörgött a telefon. 

Spencer hivott.

-Hol vagytok?-kérdezte

Körbenéztünk. Iszonyúan elcsodálkoztunk, mert észre se vettük, hogy ott állunk az Eiffel torony alatt.

-Az Eiffel torony előtt!-mondtam miközben gyönyörködtem a látványban.

-Jó, ott várjatok mindjárt megyünk!-mondta és lerakta a telefont.

Leültünk egy padra, amikor megint csörgött a mobilom. Stacy volt az!

-Sziasztok! Hol vagytok?-kérdezte minden aggodalom nélkül.

-Stacy jól vagy? Hol vagy, és hogy csináltad?-kérdezte Bella

-Majd mindent elmesélek, csak mondjátok meg hol vagytok!

-Oké, az Eiffel toronynál. 

-Rendben, akkor odamegyek! Hello!-és letette

-Na, én mondtam, hogy jól van!-jelentette ki egy pici szemrehányással a hangjában.

Pár perc múlva egy motor állt meg előttünk. A fiúk jöttek meg. Elmeséltünk nekik mindent, és mire a végére értünk megállt tőlünk nem messze egy taxi. Kiszállt belőle Stacy. Tök nyugodtan odajött hozzánk, lehuppant mellénk a padra és megkérdezte: Mi újság?

Na erre kitört belőlünk, az a bizonyos "mi történt?" érzés, és egymás szavába vágva kiabáltunk neki, hogy:hogy csináltad, merre voltál, miért ugrottál le, jól vagy?!

És ő elkezdett mesélni:

-Tudtam, hogy igy nem rázhatjuk le, ezért leugrottam a motorról. Bocs ha megijesztettelek! Szóval beugrottam egy kuka mögé, és onnan a gyűrűmből rálőttem a kerekére egy mini robbanógolyót, és amikor befordult utánatok felrobbantottam. Az csak egy mini robbanást csinál, igy hallani se lehetett, és kilyukadt tőle a kerék. Elfutottam onnan egy utcát, aztán elsétáltam egy fagyizóig, ettem egy fagyit és hivtam egy taxit. 

Mindenki gratulált neki. Eldöntöttük, hogy ma már nem foglakozunk a történtekkel, úgyis itt vagyunk az Eiffel toronynál, igy késő estig nézelődtünk.

 

2. fejezet: Új társak

 

Ma Bella átjött medencézni. Ez még belefér, úgyis csak este indulunk. A medencében ülve elmondtam neki, hogy min gondolkodtam tegnap. Szerinte is lehetséges, így hazament összepakolni még néhány cuccot. Olyasmiket mint a mini csónak, a lézer fülbevaló és a sokkoló rágó. Én is betettem még néhány ilyet.

Mire visszajött, már este volt. 11 óra. Ekkorra terveztük az indulást. Elköszöntünk a szüleimtől, és bementünk a hangárba. Felnyitottuk a tetőt és beszálltunk a gépbe. A padló, a géppel együtt felemelkedett. Beindítottam a repülőt, és felszálltunk. Egy távirányító segítségével visszazártam a liftet, és robotpilótára kapcsoltam. 

Párizs nincs mesze Londontól, csak 1 óra az út. Az viszont hamar eltelt. Mikor letelt az idő meglátuk a központ repülőterének fényeit. Kértünk leszállási engedélyt, amit természetesen meg is kaptunk. Mikor leszálltunk, egy kocsi jött értünk. Bepakolták a csomogokat, és a repülőt bevitték a hangárba. Minket az épületbe vittek. Már ott várt ránk a főnökünk Ms. Roz. 

Miután adott egy kis eligazítást, az ügynökség hotelébe vezetett. Nagyon király volt az a hotel! 5 csillagos, elegáns, még sose jártam ilyenben.

De már nagyon álmosak voltunk, így elmentünk aludni.

Másnap reggel hallom, hogy kopognak. Ránéztem az órára: 6:05. Semmi kedvem nem volt ajót nyitni, de gondoltam biztos fontos, ha már ilyenkor zavarnak miatta. Így hát feltápászkodtam, felvettem a köntösöm, és kicsoszogtam az előszobába. Fáradt szemekkel, egy nagy ásítás közben ajtót nyitottam. Egy kislány állt ott.

-Szia! Hát ez szuper! Úgy várom már, hogy veletek dolgozzak! Mi lesz az első feladatom?-kérdezte, miközben szélesen mosolygott és ugrált

Hát igen. Ez a kislány a tipikus pörgős, lelkes típus. De mit keres itt?

-Őőő...szia!-mondtam zavartan-Te ki vagy?

-Ja bocs! Stacy vagyok!

-És hogy-hogy velünk dolgozol?

Odahajolt a fülemhez és ezt súgta:

-Tudod...a Dr.Z küldetésben!

-Ez valami tévedés lehet, nekünk nincs társunk! De inkább gyere be!

Mikor bementünk Bella már fölkelt és értetlenül nézett ránk. Mondtam Stacynek, hogy várjon a nappaliban mindjárt megyünk. Mikor egyedül maradtunk, elmeséltem mit mondott kint. 

-Hát ez fura!-mondta Bella-Hívjuk fel Ms. Roz-t és kérdezük meg az új társunkról!

Ezt is tettük, bekapcsoltuk a gépet és indítottunk egy videóhívást. Felvette. Neki is elmeséltük mi történt.

-Igen...bocs lányok, elfelejtettem szólni, ő Stacy Gray, Brandon Gray lánya.-mondta Ms. Roz

-De ki az a Brandon Gray?-kérdeztem

-Te nem tudod ki ő??-mondta Bella-Brandon az apám társa!

-Ja, akkor már értem. De miért lesz a társunk?-kérdeztem

-Mert ő is kém akart lenni, és azzal, hogy James Bond lánya is kém, akkor Brandon Gray lánya miért ne lehetne az?-válaszolt Ms. Roz

-És van még valaki akiről nem tudok?-kérdeztem

-Valójában...van! Tudod Spencer is besegít nekünk!-mondta Bella

-De jóó! Már vagy egy éve nem láttam! 

Spencerrel 1 éve találkoztunk, egy küldetésen, vele véletlenszerűen találkoztunk össze a London eye-on, mert egy fülkébe szálltunk, és Bellával szó szerint kiugrottunk, amikor a legtetején voltunk, Spencer pedig utánunk, mert azt hitte baj van, pedig a Temzébe akartunk beugrani, hogy behatoljunk egy minitengeralattjáróba. De ez hosszú.

Szóval most van 2 új társunk. Kimentünk Stacyhez, és minden szükéges információt elmondtunk neki. 

Kiderült, hogy kifejezetten jó kém. Amikor lementünk az autóhoz, feltűnt egy fekete kocsi. Erre hirtelen megragta a kezemet, a karkötőjéből kilőtt egy zsinórt, egyenesen a fölöttünk lévő fára, és 1 másodperc alatt a fán voltunk. Majd ránézett a kocsira, a napszemüvegén megnyomott egy gombot, erre az egy pici pontot kilőtt a kocsi oldalára. Mutatta, hogy maradjak csönben. Miután a kocsi elment, leugrott a fáról, és magával rántott. Ő talpra érkezett, és egyből felállt.

Én meg hasra estem es ott maradtam egy ideig.

De persz ez az egesz hiabavalo volt, mert a kocsiban csak egy anyuka ult a gyerekevel.

 

1 fejezet:A Küldetés

 

Kopogtak. Megnéztem ki az. Bellary (Bellári) állt az ajtóban. A tekintetéből látszott, hogy rossz hírt jött közölni.

-Mi történt?-kérdeztem ijedten

-Felrobbant egy sziget!-súgta egy kis hatásszünet után

-Hogy micsoda?! Inkább menjünk be!

Bezártam az ajtót és felmentünk a szobámba. Felnyitottam a kis reteszt a falon, és a kódbeíróba beírtam a kódot. Mindketten ráálltunk a szőnyegre. Az pedig elkezdett süllyedni, és beértünk a henger alakú liftbe. Fölöttünk becsukódott a padló. Ahogy kiszálltunk a liftből végigsétáltunk a kéken világító padlón, egyenesen  a főhadiszállásra. Jobb oldalon állt egy szekrény, tele hiper-szuper kémkütyükkel, bal oldalon egy önműködő ajtó, ami a kémruhás gardróbba vezetett, szembe a falon egy hatalmas monitor, előtte pedig egy normál méretű számítógép. Előtte állt a hatalmas vezérlő pult, tele gombokkal, és 3 három telefonnal. Az egyikkel külföldre telefonálhatok ingyen, bárhova, a másik egy sima telefon, a harmadik pedig a központot hívja. A pultban lévő szekrény tele van aktákkal, a bűnözőkről. A pult bal oldalán áll egy minibár szerűség található, csak kb akkora mint egy hűtő, a jobb oldalán pedig egy kóddal működő ajtó, ami a hangárba vezet. Kicsi forgós székék helyett, 2 állítható, görgős masszázsfotel van. Van benne egy ilyen szoba is, ez a kedvencem:

Gondolom rá lehetett jönni, hogy kém vagyok, és ez a szobám alatt lévő hi-tech főhadiszállásom.

Mikor becsukódott mögöttünk az ajtó, hirtelen kitört belőlem:

-Micsoda?! És volt valaki a szigeten? Megsérült valaki??

-Nem, nem.-mondta nyugtató hangon-Senki nem lakott a ott, ez egy kisebb sziget volt, csak a kutatók derítették föl éppen, de ők a robbanás idején nem voltak a szigeten, így csak néhany sátor égett le.

Most, hogy megnyugodtam, hogy senkinek nem lett baja, leültünk a székekbe.

-Na és tudjuk ki tette?-kérdeztem

-Valószínüleg igen. Emlékszel még Dr. Z-re? 

- Hát persze!

-Valószínüleg ő tehette, ugyanis a tudósok kamerája rögzítette ahogy egy tengeralattjáró kiemelkedik a sziget előtt, és egy torpedó szerűt lő ki. Az volt a bomba, időzített bomba. Ami DIREKT arra az időpontra volt beállítva amikor a kutatók helikopterrel járják a sziget környékét. A tengeralattjáró kódja ez volt: ZZZ.dr .  Ez Dr. Z tengeralattjárója. Utánanéztünk, és megtaláltuk, hogy vett olyan bombát amivel a sziget is felrobbant. És amelyik mini kamerát elrejettük a múlt évben a helikopterébe, még mindig ott van, és felvette ahogy kiszállnak belőle az emberek, és a bombát pakolják a tengeralattjáróba, amibe utólag Dr. Z is beszállt.

-Hát igen, ez elég valószínű!-mondtam

-Párizsba kell utaznunk, hogy megállítsuk!-jelentette ki

-Na erről eddig nem volt szó!-mondtam

-De attól még így kell lennie! Z még ki tudja hány szigetet fel akar robbantani, és te itt akarsz ülni tétlenül?

-Ugyanmár, te vagy Bellary Bond, James Bond lánya! Egyedül is megtudnád oldani! Én csak 17 éves vagyok!

-Én is Katy! Én is 17 éves vagyok! És mit számít az, hogy az apám az egyik legnagyobb kém?-mondta idegesen

-.........Én nem mondtam, hogy nem megyek!

-Miért kell eljátszanod ezt minden alkalommal?-kérdezte nevetve

-Egyébként miért pont Párizs?

-Mert Párizsban van az egyik főhadiszállás, és közel van hozzá a sziget ami felrobbant, őő...vagyik csak volt.

Felálltam és hoztam két Fantát. Az egyiket odaadtam Bellarynak a másikat én ittam. Bekapcsoltam a térképet. Megterveztünk mindent. Holnap indulunk.

Felhívtam a központot, hogy bejelentsem a küldetést: Londonból Párizsba a 004-es magángéppel, a Dr. Z küldetésre. A magángépemmel fogunk utazni, ami most is ott áll a hangárban, és magunkal visszük a "kicsi tic-tac-os dobozokat", ami valójában egy gyors motor, csak meg kell nyomni egy gombot! Engem ez még most is lenyűgöz!

Bellary hazament összepakolni.

Én is kiválasztottam a szobámban a ruháimat, és egyéb dolgaimat. Miután ezzel megvoltam, beszéltem a szüleimmel, akik persze tudják az egész kémesdit, amibe 2 éve csöppentem bele Bellary által. Amikor épp Kaliforniában nyaraltunk, kiderült, hogy Bellary egy küldetésen van ott, és amikor ezt megtudtam nagyon megharagudtam rá, de a végén kibékültünk, és segítettem a küldetésen, így én is ügynök lettem. Egyébként ott volt az első dolgunk Dr. Z-vel. Ugyanez. Melyik béna gonosztevő próbálja megtenni ugyanazt amit már 2 éve is? Van egy olyan érzésem, szándékosan tette. Talán valami csapda? Ennek tudatában pakoltam össze az álruhákat, kütyüket, kémszerkókat.